---

 

KÉPESLAP HELYETT...

 

"Tegnap ujra hódolni akartam mélyen gyökerező szenvedélyemnek, és képeslapot szerettem volna küldeni -Nektek! Ki másnak- de Párom szokasához híven felhomályosított, hogy konzerv vagyok és a képeslapok ideje rééég lejárt, kivételesen hallgattam rá, ezért inkább a mail mellett döntöttem. Szerdán, rögtön az utolsó vizsgám után indultunk nagy lelkesedéssel "bevenni" az Örök Várost és bár egész éjszaka utaztunk vonattal-mi nem repülünk! Autoval meg nem szabad ide jönni- rögtön a becsekkolás utan nekivágtunk. Azóta több napi gyaloglással a hátunk mögött bátran kijelenthetem, hogy jól teljesítjük a tervet, kiismertük magunkat a föld feletti és föld alatti szövevényes közlekedési hálozat rejtelmein es már nem kell minden egyes metróraszallásnál az irányt újra meg újra ellenőriznem, előfordul az is,hogy fejből nyomom... Megtanultam megérteni, ha nem is elfogadni, hogy azért van rettenetes káosz, szemét és kosz távolodva picit a fő-fő nevezetességek közelébol, mert nemcsak az olasz nácio laza, de még az a rengeteg masféle sokszínű ember is -ennyi színt én még nem is láttam, a fehér, a fekete és a sárga összes árnyalata, de még a három keveréke is - akik félelmetes számban és tempóban hömpölyögnek nap mint nap mindenfele, vagy csak fontoskodva böngészik az utikönyvüket és gondolatban nagy pipákat tesznek a nevezetességek mellé,  vagy csak elcsigázottan andalognak egy váratlan tüntetés miatt forgalomtól elzárt utcákon mint mi tegnap este...
Én nem hittem, hogy létezik az az állapot, amikor már nem akarok több romot megnézni, nem szeretnék még egy múzeumba, vagy Róma újabb "egyik legszebbjének" kihírdetett bazilikájába bemenni, ezekből tényleg minden sarkon van kettő és tényleg csodaszépek  de amikor tegnap estefelé úgy sétáltam el egy ezeréves korinthoszi oszlop mellett mintha egy kerti meggyfa lenne csupán, ismét magamba szálltam es megállapítottam, milyen menthetetlenül gyarló vagyok...de egyben örülök is, mert észrevettem magam és így esélyem van újratöltekezni...
Nem írok arról, mi mindent láttunk, arra ottvannak az utikönyvek, és ismertek, jól összeszedett programtervvel érkeztünk és mindent -már majdnem mindent-megnéztünk amit lehet és amit meg kell, de nem rejthetem véka alá csalódottságomat, amit tegnap éreztem annak észlelésekor, hogy a spanyol lepcső félig le van zárva,temploma beállvanyozva és a Trevi kútban sincs viz, mert felujítják. Csak nekünk, csak itt és csak most...hááát pech. A méretek elképesztőek, minden olyan hatalmas, hogy az ember roppant picikének érzi magát egy ilyen templomban vagy ódon épület közelében.
Azt sem rejthetem el, hogy most sem került el az érzés,ami egy egy ilyen utazás alkalmával mindig rám tör, hogy tulajdonkeppen nagyon csóró vagyok -mert a trattoriák terasza fullosan tele van mindenfele, én meg kétszer is meggondolom, hogy mit és hol egyek - ugyanakkor roppant gazdag is, mert barhova nézek, szembeszökik egy bóklászó koldus, vagy kéregető anya, vagy csak rongyaiban a padon pihenő képében a mérhetetlen szegénység.
Ma még elmegyünk a pápák városába, holnap egy picit a közeli tengerpartra es huss, véget is ér a római vakáció..
Nemsokára látjuk egymást! Már alig várom!!! Addig is - mint egy igazi képeslapon - sok puszit küldök erről a csodálatos helyről, ahol az idő szép és nagyon jól érezzük magunkat:::)))"

Oldal: RÓMA - EGY KICSIT MÁSKÉPP
HOL VOLT, HOL NEM VOLT... - TITKOK ÉS CSODÁK EGYÉNI UTASOKNAK... - © 2008 - 2024 - egyeniutas.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat