A Salzkammerguti tóvidék önmagában véve egy kisebb csoda, felfedezésére szúken bár de elegendő lehet az általam végigpontozott 5 nap, persze sokkal több időt is eltölthet itt az utazó, de mivel ez a honlap pénztárcabarát ötletekről és utazásokról szól...minimál programokat javaslok.

 

---

 

A Salzkammerguti tóvidék Ausztria gyöngyszeme.

Lehet mondani róla, hogy szép, de tulajdonképpen szívet gyönyörködtető, lélekemelő, lélegzetelállító a pontos megfogalmazás.

Hozzátartozik a teljes képhez az is, hogy egy ilyen utazás során tulajdonképpen a világörökség egy-egy gyönygyszemét néztük meg majd minden nap, tehát annyira nem csodálkozom, hiszen nálam sokkal hozzáértőbb emberek megállapították már, hogy ezek a helyek csodálatosak.

 

Mindenféle földi jóval felpakolva reggeli órákban indultunk el és első uticélunkig, a Melki Apátságig meg sem álltunk, csaupán tankolni és matricát venni. Nem volt meglepő, mert előre tájékozódtam, de azért említésre méltó, hogy az osztrák matrica, ha kevéssel is, de olcsóbb, mint a hazai, az utak pedig kicsit másak...

 

A Melki apátság, a maga 1365 ablakával hatalmasan és kihívóan magasodik a dimbek-dombok közt. Első bejárásunk alkalmával meggyőződhettem arról, ami aztán végigkísért az utazás ideje alatt: Ausztriában nagyon nagy becsülete van a családnak, általában háromgyerekes családokra állapítják meg a kedvezményeiket, de volt olyan is, ahol 2 felnőtt+1 gyerek a családi belépő kedvezményezettje és minden további gyermek centekért léphet be. Nagyon tetszik ez a mentalitás, úgy gondolom, hogy pozitívan hat a jövő nemzedék kultúrszomjára. Nem taglalom részletesen, mi mindent néztünk meg az apátságban, nálam sokkal szebben részletesebben leírták már sokan utikönyvekben, csak érdekességképpen említeném a végtelen lépcsőt, ami egy csigalépcsőbe szerelt tükör képében jelent meg és mindnyájunknak nagyon tetszett.

 

 

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy azt az utazás során igen fontos információt is leírjam, hogy utunk során az összes látványosságnál ingyenesen tudtuk használni a Wc-t, és ráadásul szépek, tiszták gondozottak voltak és nem volt sor sehol, mert elegendő számban álltak rendelkezésre. Vajon hogy csinálják?

 

Egy röpke kétórás körsétát követően folytattuk utunkat. Itt már lehetett érezni, hogy egy picikét túlterveztem az odautazás napját, amikor a Gmundeni tókastélyt és az Altmünsteri oldtimer kiállítást is beírtam napirendi pontnak. Ez utóbbi nem is fért már bele a programba és bár minden nap próbáltunk újra meg újra időt szakítani a meglátogatására, mégsem sikerült. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem rohantunk sehol, sőt ráérősen sétálgattunk a Traunsee partján lévő Gmunden városkában a délutáni napsütésben és jól megnéztünk mindent magunknak, szemünk nem tudott betelni a táj gyönyörűségével...Az Orti tókastély méltán híres, a nyugalom szigete.

 

Este volt már, amikor elértük főhadiszállásunkat a Wolfgangsee partján. Mindig izgalmakkal teli a várakozás, amikor egy új helyre megyünk, egy új szálláshelyet próbálunk ki. Még fokozottabb az érzés, ha ez ráadásul külföldön van, sokszor hallottam ismerősöktől, hogy tulajdonképpen nem is úgy tevődik fel a kérdés, hogy milyen, hanem elsősorban, hog megvan-e létezik-e valójában. Ausztriában a Wolfgang tó partján foglaltam egy teljesen felszerelt apartmant, egy kempingben volt a tóparttól alig pár lépésre, és igenis valóságos volt, és gyönyörű. A család, akivel a foglalást intéztem, régóta foglalkozhat vendégfogadással, az eredetileg egy farmer házból átalakított szálloda mellé nemrég épített apartmanházban jelölték ki szállásunkat. Reggelente a tóra néző ablakainkból figyelhettük a természet ébredését, a négy napon mind más és más volt a táj, hol ködbe burkolózó hegycsúcsok, hol verőfény, hol pedig sötét és riasztó a szakakdó esőben...

 

Miután birtokba vettük másfél szobás lakosztályunkat, elrendezkedtünk és elköltöttük készen hozott vacsoránkat, bőven volt még időnk egy esti sétára, meglátogattuk a vadkacsákat a tó partján, megcsodáltuk a mindenhonnan visszaköszönő igazi osztrák jelképet, a fa teraszokról aláfutó muskátli-tengert és boldog-fáradtan tértünk nyugovóra.

 

Másnap, a nem túl korai reggelit követően Hallstatt felé vettük utunkat, ahol a 7000 éves múltra visszatekintő sóbányászat színhelyét jártuk be. Maga a sóbánya rendkívül jól felépített, turistabarát helyszín, egy hegyi siklóval jutottunk fel a magasba, ahol magyar nyelvű audio-guide segítségével pontról-pontra, lépésről-lépésre követhettük végig a bánya történetét, rengeteg plussz információra szert téve így. Ez után bányászruhát öltöttünk és bevettük magunkat egy helyi idegenvezető kíséretével a bánya gyomrába, ahol megcsodálhattuk a bányászati kiállításokat, videofilmeken és interaktív módon mutatták be a sóbányászat csínját-bínját. Két fa csúzda színesítette a látogatást, amelyen keresztül lecsúszhattunk a mélybe, egészen a só-tóig, majd egy kisvasút vitt ki bennünket a látogatás végén a felszínre.

 

Hallstatt városka óvárosa gyakorlatilag egyetlen utca a tó partján, de milyen utca. Az emberi szem képtelen betelni a látványával.Csodálatos program volt, és mivel sokkal hoszabbra sikerült, mint azt gondoltuk, a Bad-Ischl városkába ere a napra tervezett látogatásunkat másnapra halasztottuk. Hazaérve a szokásos vacsi-séta-nézelődés következett, kiegészítve egy kis vadkacsa etetéssel és gumicsónakázással a tavon. Bár a víz aligha volt 20 foknál melegebb, nem tudtuk kihagyni a fürdőzés életérzését.

 

A következő nap rutinosan indult, felkelés, reggeli, indulás, csak a tó látképe változott, a ködös reggel után csodálatos napsütés köszöntött ránk, a valószínűtlenül szép táj a tó körüli magas csúcsokkal önmagában megért egy misét. Hiába, még ha a víz nem is volt tökéletesen alkalmas a fürdőzésre, mert hegyi tó lévén hideg volt, a tó melletti szállás nagyon jó ötletnek bizonyult márcsak amiatt a pár perces gyönyör miatt is, amit reggelente az ablakon kitekintve átéltünk.

 

Bad Ischl, a Wolfgang tótól pár kilométerre húzódó kisváros, egy kis csoda a maga nemében. Számunkra két nagyon fontos látnivalóját, a császári villát és a Zauner cukrázdát délelőtti programnak szántuk, teret engedve így a délutáni Schafbergspitze-túrának. A császári villa megtekintése helyi idegenvezetővel lehetséges, nbem is volt baj, mert annyira szépen és lassan beszélt németül, hogy bizonyos részeket még csekély nyelvtudásunk birtokában is megértettünk, amit pedig nem, azt elolvashattunk az anyanyelvünkön rendelkezésünkre bocsátott rövid tájékoztatóból. Szobáról-szobára haladva nyertünk betekintést a császári pár egykori életébe. A villa látogatását követően "levezető" sétát tettünk a hatalmas kertben, majd a cukrázda felé vettük utunkat. A Zauner cukrászda fontos uticélpont volt számunkra, kisebbik gyermekem lelkes rajongója minden sütéssel kapcsolatos tevékenységnek, így elengedhetetlen volt a messze földön híres cukrászda megismerése. Nem csalódtunk, fantasztikus pompával, fantasztikus sütikkel és fantasztikus árakkal várt bennünket. Fogunkat összeszorítva ugyan, de természetesen megkóstoltuk az eredeti islert, hát, mennyei volt!

 

Miután jót lakmároztunk egy kisebb vagyonkáért, megcéloztuk a "világ tetejét". Igazi gőzös vontatta fogaskerekűvel jutottunk el a környék egyik legmagasabb csúcsára: a Schafbergspitze-re. Fentről körös-körül minden másnak tűnt, körbejárva láthattuk a tavakat, hegyeket és bár az időjárás nem volt túl barátságos, mégis megvártuk az utolsó fogaskerekűt, azzal tértünk vissza. A csodálatos, fárasztó napot egy finom vacsival és egy esti sétával fejeltük meg.

 

Szombatra virradóra az ablakunkból elénk táruló tavi látkép újabb arcát mutatta, napsugaras reggelre ébredtünk. Nagy öröm volt ez számunkra, mert kirándulásunk egyik legcsodálatosabb és egyben legmegerőltetőbb napja várt ránk, úgy terveztük, hogy "bevesszük" Salzburg városát. Mivel csillagtúráink középpontja rendkívűl jó választás volt, rövid autóúttal el is értük uticélunkat. A parkolás már annál nehezebb volt, közel ugyanannyi időt vett igénybe megfelelő parkolóhelyet találni, ahonnan nem gyalogoljuk le a két lábunkat, mire mindent megnézünk, de nem is fizetünk csillagászati összegeket. Választásunk végül egy mélygarázsra esett, ami a Hochensalzburg és az óváros közelében volt. A Hochensalzburg megtekintése minden, Salzburba utazó vagy csak átutazó turistának kötelező program. Rendkívül gazdag és időigényes, tulajdonképpen csak végigrohantunk a váron és kétszer annyi időt is el tudtunk volna ott tölteni, de mivel egész Salzburgra csak egy napunk volt, a "veszíteni kell, de nyerni muszáj" elv alapján haladtunk végig a látnivalókon. A várlátogatást követően bementünk a belvárosba és szorosan tartva magunkat a mindenből egy kicsit elvhez, végignéztük a látnivalókat kívülről, a Dómot, Mozart szülőházát és múzeumát, a nyüzsgő belváros forgatagát, majd tettünk egy felüdítő sétát a Mirabell kastély kertjében. Ezt követően megkőstoltuk a hamisítatlan wiener-schnitzelt és újult erővel vágtunk neki a hellbrunni kastélynak és kertjének, amely olyan csodaszép és hatalmas volt, hogy önmagában véve egésznapos programnak is beillett volna. Gyerekeink a hellbrunni kastélykert játszóterén kipróbálhatták az újszerű, izgalmas jázékokat és olyan szerencsénk volt, hogy még az utolsó vizijáték-túrára is benevezhettünk, ahol egy egyórás program keretében mindenféle vízzel kapcsolatos szuper-szerkentyűt mutattak be.

 

Jóleső érzéssel telve tértünk haza szállásunkra késő este. Másnap, mintha az égiek is tudnák, hogy utunk itt véget ért, szakadó esőben indultunk hazafelé. A rossz idő sem tántoríthatott el bennünket azonban attól, hogy a St.Polten hágón meg ne álljunk a Reosenberger kávézóban egy Melange kávéra.

 

Utazásunk apró emlékei, a nagyon nagy gondossággal elkészített múzeumi belépők és a két rózsás bögre, amit a melange mellé ingyen adnak a Rosenberger kávézóban mindig jóleső érzéssel töltenek el, valahányszor rájuk nézek...

Oldal: SALZKAMMERGUTI TÓVIDÉK
HOL VOLT, HOL NEM VOLT... - TITKOK ÉS CSODÁK EGYÉNI UTASOKNAK... - © 2008 - 2024 - egyeniutas.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat